Minden reményem, s a döntés a te kezedben,
szörnyű kétség, s téboly van lelkemben.
A döntés súlya a válladon, ez nehéz; elhiszem.
Mert most csak tőled függ, a jövőm s az életem.
Döntésed előtt nézz vissza a múltba,
emlékezz arra a sok-sok szépre, jóra.
Vagy nem voltam más csak a játékszered,?
amit csak úgy megunhatsz, aztán félreteszed.
Mert én nem jétszottam, én igazán szerettelek,
s hogy bizonyítsak, feláldozom mindenemet.
Feláldozom mindenemet, ha kell az életemet,
de mindezt csak azért, mert nem élhetek nélküled.
Veled éltem át mindent ami szép,
s most mindent, mi szívembe tép.
Veled volt értelme az életnek,
nélküled már ebben sem reménykedek.
Dönts gyorsan, mert nem bírom a kételyeket,
addig is csak gyötrelemnek érzem életemet.
De ha késő már, s nem érzek kínokat,
virágokkal boríthatod rideg síromat.
S ha egy kicsit is szerettél valaha,
zokogó szemekkel borulj a síromra.
Sirató könnyed végigfolyik arcodon,
s virág nyílik belőle elhagyatott hantomon.
Szerelmem virágát tedd el emlékbe,
nevemet vésd bele szomorú szívembe.
Tudd, hogy más szíve is így fájt érted,
de ő nem jön már vissza; hiába kéred.
S ha a testem elfelejtik, s én már nem leszek,
fentről őrzöm, vigyázom minden léptedet.